Egyik vasárnap délután elmentünk két kollégista társammal Pesten egy fitness terembe. Bocsánat, ők hívtak. Köszi nekik!
Előtte is hallottam róla, de fogalmam se volt, mi is lehet ez. Így hát rám teljesen az újdonság erejével hatott.
Kijöttek az előttünk aerobicozó csajok, és végre bejutottunk a terembe. Már nagyon kíváncsi voltam.
Dóri, a fiatal, szőke aerobic-, pilates és mi ki tudja mi minden
mást oktató csajszi kedves hangon köszöntött minket, majd mindenki
kapott (bocs, vett magának) egy tornaszőnyeget, egy kislabdát, és egy
pár 1 kg-os súlyzót. Fejkörzés, vállkörzés, stb. Nagyon kis laza
bemelegítés vette kezdetét. A főtéma se tűnt ott akkora nagy számnak.
Sőt! Egyetlen egy gyakorlatnál volt már nehéz kitartani a karomat.
Annál, amikor a kislabdával dolgoztunk. Ugyanis ezek ilyen
kitartásos-egyensúlyozós gyakorlatok inkább. Ugrálni egyáltalán nem
kell (pedig én szeretek…). Szinte el se fárad az ember. A gyakorlatok
pedig kellemes, meditációs zenére mennek. Fele sötétben. Kicsit
kikapcsolsz. Kikerülsz a mindennapok rohanó világából. Nem foglalkozol
mással, mint csak magaddal. A wikipédia azt írja, hogy: ” A Pilates
olyan komplex mozgásforma, amely ötvözi a “nyugati” világ anatómiai
ismereteit a “keleti” mozgáskultúra egyes eszközeivel. Gyakorlásában
nagy szerepet kapnak a gerinc stabilizáló izmai (mélyizmok) illetve a
speciális légzéstechnika.” Hát igen, egy kicsit a jógára is hajaz az
egész. Hasizomgyakorlatnál sem a tipikus felüléseket csináltuk. Észre
sem vettük, hogy egyáltalán arra dolgozunk. Csak másnap. De akkor
nagyon. Éreztük minden izmunkat. Igen, olyat is, amiről addig nem is
tudott az ember. Vagy nem tudta, hogy az így is tud fájni. A nevetés, a
köhögés, az guggolás, az ülés, sőt még az írás is fájt. Rettenetes
izomlázat okozott. Tény, hogy utána jobb volt a tartásom, de azért ez a
Pilates egy aljas torna, meg kell hagyni. Mikor csinálod, szinte semmit
sem érzel, a gyakorlatok nagyon könnyűek. Tudod, mi ebben a nehéz?
Másnap megmozduni!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: