Háromszor voltunk már ott úszni. Aztán másodszor már szaunázás is lett belőle, de tény ami tény, először úgy éreztem, megfulladok, én egy percnél sem bírom ki tovább itt (nyugi, a szaunában, nem a vízben). Az aroma nélkülibe mentünk. Egyszer azt olvastam, hogy kontaktlencsével elvileg egyikbe sem szabad, de már mindegy. Sőt, azóta már többször is voltam. Nem leszek egy nagy szauna-rajongó, az már biztos. Inkább úszom a vízben a kilométereket. Kettőt mindig minimum. 1 km háton-1 km mellen. Saját magamnak való megfelelési kényszer. Az ovisokat közben szinkronúszók váltják, majd őket a vízilabdás srácok. Lassan záróra. Kikecmergünk a medencéből, lezuhanyzunk, hajat mosunk, felöltözünk, megszárítkozunk, és már beszéljük is, hogy akkor mikor jövünk legközelebb.
A buszmegállóba menet épp útba esik egy Meki. Persze, hogy megéheztünk. Az úszás kivette az összes energiánkat. Vacsora úgysincs otthon, beugrunk ide. Én két sajtburgert rendelek, Anita egy fagyit. Nesze nektek (az úszással addig) elégetett kalóriák! 10 perc alatt visszaszedjük.

Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: