Mint hal a vízben…

2010 december 3. | Szerző: |

Nyári, margitszigeti EBadta élményeink (lásd.: korábbi bejegyzéseim között) óta rendületlenül uszodát keres(t)ünk a fővárosban Anita barátnőmmel. Persze, talál(t)unk is szép számmal, de mi ilyen kis válogatósak vagyunk, hogy nem mindegy ám, hogy milyen! Első lépésként felütjük a Mozillát a www.uszoda.lap.hu oldalnál. Épp itt nyílik. Micsoda szerencse! …és végigböngésszük az összeset. Uszodák Budán, uszodák Pesten. Egyetlen bajunk van csupán. Ami elérhető távolságban van, az drága. Ne kérdezd mennyi! Csóró egyetemistáknak nagyon drága még a diákjegy is. Persze, amióta világhírű úszók fürödtek meg a levében, azóta az uszoda vezetősége is úgy gondolta, rádob még egy pár száz forinttal a belépőjegy árára. Tovább olvassuk a listát. Találunk is egy olyat, ahol fele a diákjegy ára, mint a Margitszigeten. Mondjuk megfizethető, de ez meg kint van a pokolban. (Sok minden van még a pokolban: RTL Klub székháza, Campona, ELTE koli, csak hogy párat említsek.) Majdnem egy órát kell utaznunk, míg kiérünk oda. (Először egyik kollégistatárammal látogatjuk meg.) De kevesebbet fizetünk! Igaz, hogy csak 25 méteres medence van, és nem 50, de legalább nem fáradunk el annyira. Nincsenek olyan sokan, kivéve ha jönnek az ovisok (na jó, kisiskolások, de már nekem is csókolomot köszönnek, ami azt jelzi, hogy múlik az idő) és elfoglalnak a hatból négy sávot. De kevesebbet fizetünk! Hát igen, valamit valamiért. Van két szauna is. Egy aromás és egy aroma nélküli. Sőt, vannak vízilabdás fiúk is! (Tudom, most minden lány szeme felragyog, de ezt a ragyogást a következő mondatommal már agyon is csapom.)  Az a baj csupán, hogy 17 évesek. Hat évet a nő javára meg picit soknak tartok, úgyhogy sajna nálam szóba sem jöhetnek.

Háromszor voltunk már ott úszni. Aztán másodszor már szaunázás is lett belőle, de tény ami tény, először úgy éreztem, megfulladok, én egy percnél sem bírom ki tovább itt (nyugi, a szaunában, nem a vízben). Az aroma nélkülibe mentünk. Egyszer azt olvastam, hogy kontaktlencsével elvileg egyikbe sem szabad, de már mindegy. Sőt, azóta már többször is voltam. Nem leszek egy nagy szauna-rajongó, az már biztos. Inkább úszom a vízben a kilométereket. Kettőt mindig minimum. 1 km háton-1 km mellen. Saját magamnak való megfelelési kényszer. Az ovisokat közben szinkronúszók váltják, majd őket a vízilabdás srácok. Lassan záróra. Kikecmergünk a medencéből, lezuhanyzunk, hajat mosunk, felöltözünk, megszárítkozunk, és már beszéljük is, hogy akkor mikor jövünk legközelebb.

A buszmegállóba menet épp útba esik egy Meki. Persze, hogy megéheztünk. Az úszás kivette az összes energiánkat. Vacsora úgysincs otthon, beugrunk ide. Én két sajtburgert rendelek, Anita egy fagyit. Nesze nektek (az úszással addig) elégetett kalóriák! 10 perc alatt visszaszedjük.

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Üzenj a blogger(ek)nek!

Üzenj a kazánháznak!

Blog RSS

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!