Uszodásokk

2010 december 3. | Szerző: andie987 |

“Tisztelt Vezetőség!

Kérem egyértelműsítsék az uszoda nyitva tartását! Ezt a
következő okokból kifolyólag kérem: nagyon szeretünk önökhöz járni több
ismerősömmel, Budapest másik végéből is, több, mint egy órát utazva, de
számunkra nem teljesen egyértelmű, hogy akkor most a közönség számára a
medence van nyitva este 9 óráig, vagy az egész uszoda. Ez
félreértéseket/feszültségeket szül(het) köztünk, és a személyzet
között. Mert, ha a medence van nyitva, nyilván még utána törölközik,
felöltözik, hajat szárít az ember. Ha viszont az egész intézmény, akkor
igyekszünk minél előbb kijönni, hogy 9-re végezzünk a fent
említett dolgokkal, hogy a személyzet is haza tudjon menni időben.
Viszont ehhez úgy gondolom, az úszómesternek figyelmeztetni kéne a
közönséget, hogy pl. 15-20 perccel 9 előtt hagyják el a medencét, mert
9-kor zár az intézmény. Várom válaszát!Előre is köszönöm!”

Az uszoda nagymedencéjének pályabeosztása a közönség számára is este
9-ig szól, az uszoda honlapjáról letölthető Excel táblázat alapján. Én
miután az egyik sávból át lettem küldve a másik sávba az úszómester
gyerek által, a szinkronúszók miatt, és miután már leúsztam a magam
számára kitűzött 1 km-t (500 hát-500 mell. Most csak ennyi, mert 1
órával később mentünk.), olyan háromnegyed kilenc felé magammal
elégedetten ki is vánszorogtam a medencéből. Ekkor már a vízilabdás fiúk edzésre készültek, és a lelátóról figyelték a még medencében tartózkodó embereket.

Kimegyek zuhanyozni, hajat mosni. Szerintem viszonylag hamar is
végezek, de mikor az öltözőszekrényemhez érek, takarítónéni jelenik meg
partvissal az ajtóban. Nagyon csúnyán néz rám, és azt mondja, hogy “mindjárt kilenc óra”. 
Oké, és akkor én mit csináljak?! Egy szál törölközőben, csuromvizesen.
Elengedem a fülem mellett a megjegyzést,  felöltözök, majd bekapcsolom
a hajszárítót. Hosszú haj, naná, hogy lassan szárad! Takarítónéni
másodszorra jelenik meg az ajtóban. Csak a tükörből látom, de még jó,
hogy össze nem törik a villámló tekintetétől. Azt mondja: “Nekünk sem tart ám tovább a munkaidőnk, mint kilenc óra, azért, mert itt még egyesek hajat szárítgatnak.” Na ezen totál kiakadtam. Most mit csináljak?! Menjek ki a novemberi hidegbe vizes hajjal?! Na ne! A szerencse az volt, hogy már pont a végén jártam, így
nagy duzzogva összeszedtem a cuccomat, megmondtam a véleményemet. (Csak
megszáríthatom a hajamat, ha már kifizettem a jegyet?!…és bevágtam
magam után az ajtót (ez nem direkt volt, de így sikerült). Az
uszoda előterében már kabátban várt minket a jegypénztáros, meg a
férje, vagy ki tudja, kije. Szépen felöltöztem kabátba, nem kapkodtam
el a dolgokat csak azért sem. Majd a Mekiben kicsit lehűtöttem az
indulatokat, és másnap megfogalmaztam a fenti levelet az uszodának. Válasz még nem érkezett. De ez az eset sokkolt.

Már csak azért kell imádkozni, hogy ezek után még egyáltalán beengedjenek, ha legközelebb úszni támadna kedvünk…nagy T-vel.