Jó tanulást!

2011 február 1. | Szerző:

Igen, ez kimaradt a legutóbbi bejegyzésből, pedig ez a mondat
valamennyi, felsorolásban lévőt übereli.  Ha valaki ezt mondja, csak
ideges leszek, és legszívesebben hozzávágnám a mindenféle
megjegyezhetetlen, kikövetkeztethetetlen, megtanulhatatlan, összefüggő
szöveg nélküli krikszkrakszos jegyzeteimet, de csak sóhajtok egyet,
vágok egy fintort, és azt mondom az illetőnek, hogy “olyan nincs, de
kösz…”. De tényleg, mi az, hogy jó tanulást?! Nem tudom, hogy Ti hogy
vagytok vele, de ez a kettő  nálam alapból kizárja egymást. Ha valami
jó, az nem a tanulás, ha valamit meg már muszáj tanulni, az meg nem
lehet jó, mert az szenvedés, és a szenvedés nem jó. Illetve ugye kinek
ami…én meg nem vagyok mazochista.

Sokszor megváltás lett volna egy összefüggő szöveg, de mivel azt a
jegyzeteimben nem nagyon találtam, gondoltam, gyártok egyet magamnak,
meg Nektek ide!;-) …és inkább azt mondom, hogy jó olvasást! (Aki magyar
szakos, sikítson! Akkor szívesen cseréltem volna vele, bár ő tuti nem élvezte volna
az én, matek szakos tantárgyaimat. Bár, ki tudja…lehetnek még kivételek…;-))

Címkék:

“Jajmileszhanemleszötös” megőrülök!

2011 február 1. | Szerző:

Egy héten belül 2x eltört a mécses, vagy többször is
akár. Olyan feszült voltam, mint az állat, és ez a
következő napokban/hetekben csak rosszabb lett…és már a gimis
töritanárom is megmondta,hogy ő tudja, hogy én szorgalmas kislány
vagyok, sokat tanulok, csak valahogy nem jó a tanulási módszerem, és az a
baj, hogy azóta se tudom, hogyan kéne, vagy mit kéne változtatni rajta.

A kollégium a vizsgaidőszakban áldás és átok
egyszerre.Viszonylag nyugalmasan lehet tanulni (ha éppen nem
traccspartiznak, élménybeszámolót tartanak fennhangon, vagy éppen
énekelnek a tanulóval szomszédos konyhában…), van motiváció, húzóerő, ha
látod, hogy mások is tanulnak, stb. A hátulütője a dolognak viszont az, hogy
kevesen vagyunk, így a sajna következő kérdések kikerülhetetlenek: Mikor
mész vizsgázni? Miből mész vizsgázni? Na, milyen lett? Hányast kaptál?
Hány vizsgád van még?- Sok szerencsét! (Ami persze kell, de azért sajna
nem elég…), Ügyes legyél!-na , ettől a mondattól feláll a szőr a
hátamon. Mi az, hogy ügyes legyél? Ez olyan elvárás jellegű. Sokkal
jobban esik, ha valaki azt mondja, hogy szorítok. Hajrá!- ettől csak
ideges leszek. Hajrá a sportolóknak, de egy krikszkrakszos érthetetlen,
nem összefüggő, magolhatatlan jegyzetnél mit kezdjek egy hajrával?
Kitartás!-mi? Már rég elfogyott. Azaz még talán van belőle valami.
Remény. Ja, az hal meg utoljára. Amitől rosszul vagyok még az egy
embertípus. Nem vagyok fajgyűlölő, vagy rasszista, de kikészítenek a
“jajmileszhanemleszötös” emberek.  Mi lenne? Leszakad az ég? Nem,
elmennek, hogy kijavítsák azt a négyest. Régen én is ilyen voltam, de
már lassan tíz év eltelt azóta, hogy elballagtam az általánosból. Azóta a
tanulási motiváció is kissé alábbhagyott. Igazából most jutottam el
oda, hogy baromira elegem lett az egészből. Én örültem, ha egyáltalán
sikerült. Nem (feltétlen) ötösre. Ja, és újévi
fogadalmat nem tettem komolyan, de már gondolkoztam rajta, hogy aki a
fenti kérdéseket, mondatokat még egyszer felteszi, azzal nem tudom mit
csinálok. :)

Címkék:

Hobbiból munka?

2010 december 27. | Szerző:

 Írás nélkül nem tudnék létezni. Számomra nem csak hobbi, hanem az önkifejezés egyik legfontosabb eszköze. Először csak naplót írtam, igaz, azt 8 éves koromtól, majd korunk digitalizált világában elmerülve, magával ragadott engem is a technika ördöge, vagy angyala, így mit ad Isten, átváltottam blogra, úgy már 3 éve. A jól sikerült írásaimat beküldtem egy-egy szerkesztőséghez, így többet megjelentetett a Napló, a Nők Lapja, de dolgoztam hobbiból egy online esküvői magazinnak is. Sőt, fizettek is érte! Most, félig hivatalosan blogolok egy beauty oldalra, csajok, lányok, asszonyok, figyelem, ez itt a reklám helye! Nem kapok ám érte semmit, csak elismerést, de mikor a Nők Lapja volt újságírója, a Maxima és a Cosmopolitan volt főszerkesztője, a szakma egyik garantáltan legnagyobb egyénisége, tehetsége  e-mailben gratulál az ember lányának, vagyis nekem, mert egyik írásomat az index.hu címlapon hozta, és 92 fészbúkos ember megtisztelte lájkjával, így szép magyarosan, akkor azért picit elgondolkodom, de természetesen nagyon örülök. Mi a fészkes fenét keresek én az egyetemen matek szakon?

Címkék:

Nem sírok egy férfiért!

2010 december 3. | Szerző:

 Hogy tényleg van-e, és találok-e, az kérdéses. De nem sírok, csak
nevetek nagyokat, fiatal színészpalánták egyik vizsgaelőadásának
nyilvános főpróbáján. Csókos asszony és Molnár Ferenc jelenetek
összegyúrva. Érdekes, izgalmas, vicces, hosszú. Két és fél óra egy
tízperces szünettel. Tapsrenddel együtt olyan három óra. Mondhatnám,
egy egész estét, délutánt kitöltő, vagy betöltő, színházi előadás.
Hétfőn, és kedden. Délután háromtól, este hatig.
Hétfőn láttam először. Aztán annyira tetszett, hogy kedden ismét
megnéztem, egy-két egyetemi előadás rovására, de nem baj. Húgom miatt
is. Kellett is, mert igazából az egészet úgy másodszorra értettem meg
igazán. Hasonló volt, mint Madáchnak Az ember tragédiájában az “álom az
álomban” c. fejezet, illetve szín. Itt színdarab a színdarabban volt,
csak nem tragédia, hanem operett, és vidám jelenetek. Vagyis nem is
volt igazán színdarab, csak jelenetlánc, meg operett keresztmetszet.
De jó volt, tetszett! Harmadszorra is megnézném, ha tehetném!

Címkék:

Uszodásokk

2010 december 3. | Szerző:

“Tisztelt Vezetőség!

Kérem egyértelműsítsék az uszoda nyitva tartását! Ezt a
következő okokból kifolyólag kérem: nagyon szeretünk önökhöz járni több
ismerősömmel, Budapest másik végéből is, több, mint egy órát utazva, de
számunkra nem teljesen egyértelmű, hogy akkor most a közönség számára a
medence van nyitva este 9 óráig, vagy az egész uszoda. Ez
félreértéseket/feszültségeket szül(het) köztünk, és a személyzet
között. Mert, ha a medence van nyitva, nyilván még utána törölközik,
felöltözik, hajat szárít az ember. Ha viszont az egész intézmény, akkor
igyekszünk minél előbb kijönni, hogy 9-re végezzünk a fent

említett dolgokkal, hogy a személyzet is haza tudjon menni időben.
Viszont ehhez úgy gondolom, az úszómesternek figyelmeztetni kéne a
közönséget, hogy pl. 15-20 perccel 9 előtt hagyják el a medencét, mert
9-kor zár az intézmény. Várom válaszát!Előre is köszönöm!”

Az uszoda nagymedencéjének pályabeosztása a közönség számára is este
9-ig szól, az uszoda honlapjáról letölthető Excel táblázat alapján. Én
miután az egyik sávból át lettem küldve a másik sávba az úszómester
gyerek által, a szinkronúszók miatt, és miután már leúsztam a magam
számára kitűzött 1 km-t (500 hát-500 mell. Most csak ennyi, mert 1
órával később mentünk.), olyan háromnegyed kilenc felé magammal
elégedetten ki is vánszorogtam a medencéből. Ekkor már a vízilabdás fiúk edzésre készültek, és a lelátóról figyelték a még medencében tartózkodó embereket.

Kimegyek zuhanyozni, hajat mosni. Szerintem viszonylag hamar is
végezek, de mikor az öltözőszekrényemhez érek, takarítónéni jelenik meg
partvissal az ajtóban. Nagyon csúnyán néz rám, és azt mondja, hogy “mindjárt kilenc óra”
Oké, és akkor én mit csináljak?! Egy szál törölközőben, csuromvizesen.
Elengedem a fülem mellett a megjegyzést,  felöltözök, majd bekapcsolom
a hajszárítót. Hosszú haj, naná, hogy lassan szárad! Takarítónéni
másodszorra jelenik meg az ajtóban. Csak a tükörből látom, de még jó,
hogy össze nem törik a villámló tekintetétől. Azt mondja: “Nekünk sem tart ám tovább a munkaidőnk, mint kilenc óra, azért, mert itt még egyesek hajat szárítgatnak.” Na ezen totál kiakadtam. Most mit csináljak?! Menjek ki a novemberi hidegbe vizes hajjal?! Na ne! A szerencse az volt, hogy már pont a végén jártam, így
nagy duzzogva összeszedtem a cuccomat, megmondtam a véleményemet. (Csak
megszáríthatom a hajamat, ha már kifizettem a jegyet?!…és bevágtam
magam után az ajtót (ez nem direkt volt, de így sikerült). Az
uszoda előterében már kabátban várt minket a jegypénztáros, meg a
férje, vagy ki tudja, kije. Szépen felöltöztem kabátba, nem kapkodtam
el a dolgokat csak azért sem. Majd a Mekiben kicsit lehűtöttem az
indulatokat, és másnap megfogalmaztam a fenti levelet az uszodának. Válasz még nem érkezett. De ez az eset sokkolt.

Már csak azért kell imádkozni, hogy ezek után még egyáltalán beengedjenek, ha legközelebb úszni támadna kedvünk…nagy T-vel. ;-)

Címkék:

X-faktor a négyzeten

2010 december 3. | Szerző:

Egy négyzetnyi hely alig akadt, annyian voltak, de akkor részletesen:

Már elmúlt nálam a 14 évesek korosztályának népbetegsége, akarom
ezzel mondani, hogy engem már nem hat meg, ha valakit, akit tévében
látok, azért élőben megőrülök. Nem. Pusztán kíváncsi voltam, hogy
milyen egy ilyen, így szobatársamat, sőt szobaszomszédomat, húgomat, de
még iskolatársamat is bevontam a buliba.

A koliból vannak lányok, akik minden héten ott vannak, így előtte
tőlük érdeklődtem, hogy hol is van, hánykor is van, stb. Készségesen
válaszoltak is, köszönöm nekik!

Odamentünk este 8-ra, mert akkor kezdődött. Előbb kellett volna, de
ezt pechünkre csak utóbb realizáltuk. Corvin Pláza, a Corvin Mozi
mögött, a Corvin közben. Nem meglepő. Hamar meg is találjuk. Megyünk a
tömeg után. Fent, a tetején, egy üvegfal mögött van a koncert, de kívül
is, az üvegfal melletti részt biztonsági őrök védik, le van kerítve.
Oda csak a belépősök juthatnak be. Nahát, ennyit nem áldozunk érte! Ha
jó helyen állsz, a másik oldalról is látsz mindent. Mondom, ha jó
helyen állsz! Furakodunk a tömegben, hogy végre valahára egy jó helyet
találjunk. Hallani mindent jól hallunk, csak épp előttünk egy oszlop,
meg még egy. Ugye a másik oldalon, ahol a belépősök állnak. Két oszlop
között néha-néha feltűnik egy fej (aki épp énekel), de azért így mégsem
annyira élvezhető a dolog. Keresünk egy másik helyet. Húgom ajánl
egyet, oda is megyek, semmit nem látok. Persze, ő igen, mert hiába 2
évvel fiatalabb nálam, csaknem egy fejjel magasabb. Ellát a fejek
fölött. Én nem.

A nézők/rajongók száma egyre csökken, ahogy a még hátralevő
produkciók száma is. Előbbre jutok. Mire alig van fellépő már hátra,
egyre jobban látom az üvegfal mögötti színpadon zajló történéseket.

A többiek, akik velem jöttek, egyre idegesebbek. Már mennének.
Szobatársam éhes, húgom fáradt, iskolatársam Király L. Norbi
produkciója után lelépett (mint oly sokan), mert igazából csak arra
volt kíváncsi. A fellépők közül volt, aki a tévében jobban izgul, mint
élőben, viszont volt, aki meg ott komolyabban veszi az egészet, mint a
klubkoncerten. Egyszer különben mindenképp érdemes elmenni, hogy
megnézd, milyen is. Valakinek bejön, valakinek nem annyira.

Mellettem 14 éves tinilányok egy csoportja önfeledten sikítozik a
Vastag testvéreknek, Nicolasnak, és mindenkinek. Nem értem őket. Aztán
rájöttem, hogy az lehet  a baj, hogy én már lassan 10 éve elmúltam 14
éves…

Címkék:

Dobj egy SMS-t Istennek!

2010 december 3. | Szerző:

 

Árpi atya  megint elemében volt,
mint mindig. Az imádkozás
típusairól prédikált, meglehetősen modern ötleteket adva a kollégium
hívő leányzóinak. …és mivel bajban általában még nem találkoztunk olyan
emberrel, aki ne hitt volna Istenben,  és ne adj’ Isten, Ti is
kerülhettek ilyen helyzetbe, megosztok veletek egy praktikus jó
tanácsot, amit ő ajánlott nekünk. Félreértés ne essék, én senkit nem
téríteni akarok, csak  elmondom, ő mit mondott.

Ha nem is jársz vasárnaponként (mindig) templomba, ha nem is
imádkozol (minden) este, nem baj, de ha valamit kéri, köszönni
szeretnél, egyszerűen csak: “Dobj egy SMS-t Istennek!”

(…és itt merül(t) fel egyesekben a következő kérdés: “Oké, de mi a száma?” :-) )

Címkék:

Vörösiszap utoljára…

2010 december 3. | Szerző:

Nem, nem ígérem, hogy betartom
szavam. Erről nem lehet eleget beszélni, írni. Tudom, tudom, egyesek
már azt gondolják, hogy unalmas, velejéig lerágott csont az egész. Több
mint egy hónapja történt, mit foglalkozunk még mindig vele? Persze. Nem
jártak arra. Azt se tudják, hol van. A média és a sajtó felkapja,
szenzációt, nézettséget, olvasottságot növel vele, aztán elfelejti
mindenki, csak épp azok nem, akiknek nem csak fényesre lakkozott,
frissen festett kerítésébe, hanem szívébe mart a tragédia.

Hétfő hajnal. A buszon, nagy ásítozások közepette ér utol a reggel.
A sötétséget szép lassan felváltja a világosság, a horizonton
előbukkanó narancsfényű napkorong pedig aludni küldi a Holdat és  a
csillagokat. Már csak a Vénusz tündököl az égen. A remény csillaga.
Igen, most kell a remény nagyon. Az idő olyan fél hétre járhat. Lassan
beérünk Devecserbe. A Máltai Szeretetszolgálat kötelességét teljesíti,
az utcák szárazak, de bármennyire is igyekeztek/igyekeznek
megtisztítani, a vöröses árnyalat sehogy sem akar eltűnni. Őrület.
Szerintem mindig látni fogjuk, illetve látni fogják azok, akik mindezt
átélték. Úgy, mint az Arany-balladában Ágnes asszony a lepedőjén a vérfoltot. Devecser és Kolontár utcáin a vörösiszapot.

Kolontár. Furcsa látvány fogad. A főutca menti házak egy része
teljesen ledózerolva. Helyükön hatalmas vörös tócsák. Mi lesz velük?
Isten tudja… A fém buszmegállót, sőt a falu névtábláját is kimarta az a
mocsok. A betűk alig látszanak rajta…

Húgom a vörös tócsákra azt mondta, olyan, mint a vér. Igen, van
benne igazság. Ha nem is szó szoros értelmében, de vérzik az ember
szíve, ha meglátja…

Címkék:

Mint hal a vízben…

2010 december 3. | Szerző:

Nyári, margitszigeti EBadta élményeink (lásd.: korábbi bejegyzéseim között) óta rendületlenül uszodát keres(t)ünk a fővárosban Anita barátnőmmel. Persze, talál(t)unk is szép számmal, de mi ilyen kis válogatósak vagyunk, hogy nem mindegy ám, hogy milyen! Első lépésként felütjük a Mozillát a www.uszoda.lap.hu oldalnál. Épp itt nyílik. Micsoda szerencse! …és végigböngésszük az összeset. Uszodák Budán, uszodák Pesten. Egyetlen bajunk van csupán. Ami elérhető távolságban van, az drága. Ne kérdezd mennyi! Csóró egyetemistáknak nagyon drága még a diákjegy is. Persze, amióta világhírű úszók fürödtek meg a levében, azóta az uszoda vezetősége is úgy gondolta, rádob még egy pár száz forinttal a belépőjegy árára. Tovább olvassuk a listát. Találunk is egy olyat, ahol fele a diákjegy ára, mint a Margitszigeten. Mondjuk megfizethető, de ez meg kint van a pokolban. (Sok minden van még a pokolban: RTL Klub székháza, Campona, ELTE koli, csak hogy párat említsek.) Majdnem egy órát kell utaznunk, míg kiérünk oda. (Először egyik kollégistatárammal látogatjuk meg.) De kevesebbet fizetünk! Igaz, hogy csak 25 méteres medence van, és nem 50, de legalább nem fáradunk el annyira. Nincsenek olyan sokan, kivéve ha jönnek az ovisok (na jó, kisiskolások, de már nekem is csókolomot köszönnek, ami azt jelzi, hogy múlik az idő) és elfoglalnak a hatból négy sávot. De kevesebbet fizetünk! Hát igen, valamit valamiért. Van két szauna is. Egy aromás és egy aroma nélküli. Sőt, vannak vízilabdás fiúk is! (Tudom, most minden lány szeme felragyog, de ezt a ragyogást a következő mondatommal már agyon is csapom.)  Az a baj csupán, hogy 17 évesek. Hat évet a nő javára meg picit soknak tartok, úgyhogy sajna nálam szóba sem jöhetnek.

Háromszor voltunk már ott úszni. Aztán másodszor már szaunázás is lett belőle, de tény ami tény, először úgy éreztem, megfulladok, én egy percnél sem bírom ki tovább itt (nyugi, a szaunában, nem a vízben). Az aroma nélkülibe mentünk. Egyszer azt olvastam, hogy kontaktlencsével elvileg egyikbe sem szabad, de már mindegy. Sőt, azóta már többször is voltam. Nem leszek egy nagy szauna-rajongó, az már biztos. Inkább úszom a vízben a kilométereket. Kettőt mindig minimum. 1 km háton-1 km mellen. Saját magamnak való megfelelési kényszer. Az ovisokat közben szinkronúszók váltják, majd őket a vízilabdás srácok. Lassan záróra. Kikecmergünk a medencéből, lezuhanyzunk, hajat mosunk, felöltözünk, megszárítkozunk, és már beszéljük is, hogy akkor mikor jövünk legközelebb.

A buszmegállóba menet épp útba esik egy Meki. Persze, hogy megéheztünk. Az úszás kivette az összes energiánkat. Vacsora úgysincs otthon, beugrunk ide. Én két sajtburgert rendelek, Anita egy fagyit. Nesze nektek (az úszással addig) elégetett kalóriák! 10 perc alatt visszaszedjük.

Címkék:

Alattomos Pilates

2010 december 3. | Szerző:

 Ez itt nem a (csak) a reklám helye. Én kipróbáltam. Néhány személyes
tapasztalatot szeretnék itt megosztani most veletek. Hátha kedvet
kaptok. Vagy örökre elmegy a kedvetek tőle…:-)

Egyik vasárnap délután elmentünk két kollégista társammal Pesten egy fitness terembe. Bocsánat, ők hívtak. Köszi nekik!

Előtte is hallottam róla, de fogalmam se volt, mi is lehet ez. Így hát rám teljesen az újdonság erejével hatott.

Kijöttek az előttünk aerobicozó csajok, és végre bejutottunk a terembe. Már nagyon kíváncsi voltam.

Dóri, a fiatal, szőke aerobic-, pilates és mi ki tudja mi minden
mást oktató csajszi kedves hangon köszöntött minket, majd mindenki
kapott (bocs, vett magának) egy tornaszőnyeget, egy kislabdát, és egy
pár 1 kg-os súlyzót. Fejkörzés, vállkörzés, stb. Nagyon kis laza
bemelegítés vette kezdetét. A főtéma se tűnt ott akkora nagy számnak.
Sőt! Egyetlen egy gyakorlatnál volt már nehéz kitartani a karomat.
Annál, amikor a kislabdával dolgoztunk. Ugyanis ezek ilyen
kitartásos-egyensúlyozós gyakorlatok inkább. Ugrálni egyáltalán nem
kell (pedig én szeretek…). Szinte el se fárad az ember.  A gyakorlatok
pedig kellemes, meditációs zenére mennek. Fele sötétben. Kicsit
kikapcsolsz. Kikerülsz a mindennapok rohanó világából. Nem foglalkozol
mással, mint csak magaddal. A wikipédia azt írja, hogy: ” A Pilates
olyan komplex mozgásforma, amely ötvözi a “nyugati” világ anatómiai
ismereteit a “keleti” mozgáskultúra egyes eszközeivel. Gyakorlásában
nagy szerepet kapnak a gerinc stabilizáló izmai (mélyizmok) illetve a
speciális légzéstechnika.” Hát igen, egy kicsit a jógára is hajaz az
egész. Hasizomgyakorlatnál sem a tipikus felüléseket csináltuk. Észre
sem vettük, hogy egyáltalán arra dolgozunk. Csak másnap. De akkor
nagyon. Éreztük minden izmunkat. Igen, olyat is, amiről addig nem is
tudott az ember. Vagy nem tudta, hogy az így is tud fájni. A nevetés, a
köhögés, az guggolás, az ülés, sőt még az írás is fájt. Rettenetes
izomlázat okozott. Tény, hogy utána jobb volt a tartásom, de azért ez a
Pilates egy aljas torna, meg kell hagyni. Mikor csinálod, szinte semmit
sem érzel, a gyakorlatok nagyon könnyűek. Tudod, mi ebben a nehéz?
Másnap megmozduni!

Címkék:

Üzenj a blogger(ek)nek!

Üzenj a kazánháznak!

Blog RSS

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!